Mindig is volt és – amíg ember él a Földön – lesz is vándorlás: népek, nemzetek, emberek egy jobb élet reményében; vagy bámi más reményében. Azt kívánom, senkinek ne kelljen átélnie, milyen az, amikor csak élni szeretne, dolgozni, de nem hagyják; amikor pedig úgy dönt, elhagyja a hazáját, különben elpusztul, akkor kerítések állják útját, embertelen törvények és kirekesztő társadalmak. Mindaddig, amíg nem ismerjük fel, hogy az élet egy és oszthatatlan, s hogy nem csak azok vagyunk, amit megteszünk, hanem azok is, amiket nem; s hogy mindennel, amit mások ellen teszünk, csak azért, hogy óvjuk magunkat, miközben lehetőségünk volna segíteni másokon, akár csak azzal, hogy a lakóhelyüket tesszük jobbá, az esélyét vesszünk el annak, hogy a világ, amiben élünk, élhetőbb legyen.
A miénk is.
Fotó: © AFP / Bulent Kilic
